A Gyûrûk Urának hosszú, szõke hajú tündéje, Legolas megfeszítette íját a vásznon, és a nézõtéren ülõ csajok teljesen elaléltak. A film fanatikus rajongói közül rengetegen nem a történet, hanem Orlando Bloom miatt nézik meg sokadszor is a filmet. A fiatal színész megdöbbentõ õszinteséggel mesélt életének legszebb és legtragikusabb pillanatairól, a film kulisszatitkairól, sõt még azt is elárulta lapunknak, hogy jelenleg szabad a szíve. Tehát, van még remény, csajok!

IM: Ahogy így rád néz az ember, a civil életben alig lehet felismerni.
Orlando: Na igen, én is teljesen megdöbbentem, amikor megkaptam a szõke tünde szerepét. A valóságban ugyanis délies típus vagyok: sötét hajam, barna szemem, kreol bõröm van, ezzel szemben Legolas hosszú, szõke hajú, kék szemû, kissé sápadt fickó. A filmben természetesen parókát viseltem, ráadásul nekem és Liv Tylernek speciális kontaktlencsét kellett hordanunk, hogy a szemünk extra-kék színben tündököljön. Annyira drasztikus volt az átalakulásom, hogy eleinte - amikor belenéztem a tükörbe - frászt kaptam magamtól.

IM: És a mûfüleid kényelmesek voltak?
Orlando: Meglepõen! Az egyik alkalommal fennhagytam õket, mert az éjszaka közepén hosszabb szünetem volt. Hazamentem, és befeküdtem az ágyba a barátnõm mellé. Amikor felkeltem, az egyik fülem a helyén volt, a másik pedig a kispárnán hevert. Ezen nagyon jót szórakoztunk, és a barátnõm még le is fotózott. Szóval, egészen megszerettem õket, de nyilvános helyen tilos volt megjelennem jelmezben, ha pedig kocsiba ültem, akkor kapucnis felsõt kellett hordanom, hogy eltakarjam a füleimet, mert nagyon szigorú volt a titoktartási szerzõdésünk.

IM: Milyen volt a forgatás?
Orlando: Erõt és embert próbáló. A Gyûrûk Ura mindhárom részét Új-Zélandon forgattuk, 18 hónapon keresztül. Rengeteget dolgoztunk esõs és szeles idõben, ráadásul kilenc héten keresztül éjszaka is forgattam. Ezzel együtt életem legszebb idõszaka volt ez, mert kiváló színészekkel, fantasztikus rendezõvel és csodálatos stábbal dolgozhattam együtt. Mindez óriási kaland volt számomra!

IM: Kaptál valamilyen speciális kiképzést?
Orlando: Amikor megérkeztem a forgatás helyszínére, az elsõ nap a kezembe nyomták az íjat. Elkezdtem gyakorolni, és úgy belejöttem, hogy egy hét múlva már a levegõbe feldobott tányérokat is eltaláltam. A lovaglás is fontos része volt a kiképzésemnek, amelynek fõleg a második részben vettem igazán nagy hasznát, mert sokat kellett vágtáznom.

IM: A 18 hónap alatt mivel ütöttétek el az idõtöket, ha éppen nem dolgoztatok?
Orlando: Amikor odaérkeztünk, nagyon egészségesen és sportosan akartunk élni. Kitaláltam, hogy motorbiciklin járjuk be a szigetet, de a stáb nem ment bele, mert azt mondták, hogy nem szeretnék, ha megölnénk magunkat. Aztán arra gondoltam, hogy akkor mountain bikeozzunk a dombos vidéken, de arra is nagyon vigyáztak, nehogy megsérüljünk. Erre azt javasoltam - a Pippint alakító - Billy Boydnak, hogy vegyünk szörföket, és irány a part! Még soha életünkben nem szörföztünk, úgyhogy képzelhetitek, hogyan festettünk a fekete úszógatyánkban, oldalunkon a szörfökkel. A víz fogvacogtató hideg volt, és a szörfösök furcsa pillantásokat vetettek ránk. Nem sokkal késõbb viszont már Elijah, Viggo és a többi srác is velünk szörfözött, sõt még Liv Tyler is csatlakozott hozzánk.

IM: Kaptál valami pluszt Legolas szerepétõl?
Orlando: Szerintem ott nõttem fel igazán, a forgatás alatt. Sokat köszönhetek neki. Például leálltam a kávézással is, és csak gyógyteát ittam a forgatásokon. Na jó, azért persze nem kezdtem mogyorón és bogyókon élni...

IM: Hogyan viseled a népszerûséget?
Orlando: Meglepett, hogy hirtelen rengeteg ember érdeklõdik irántam, és ettõl egy kicsit meg is ijedtem. Internetfóbiám van, számomra a világháló ijesztõ dolog, ezért nincs e-mail címem sem. Anyukám ragaszkodott ahhoz, hogy indítsak egy saját, hivatalos weboldalt. Azért annak örülök, hogy még mindig nyugodtan végigsétálhatok az utcán, anélkül, hogy felismernének, tehát normális életet élhetek.

IM: Ha már a normális életnél tartunk, úgy tudjuk, hogy pár évvel ezelõtt az életed majdnem kicsúszott a normális kerékvágásból...
Orlando: Néhány éve a barátaimnál egy tetõteraszon kajáltunk, és én kiálltam a csatornára, amely nem bírt el. Három emeletet zuhantam, és a hátamra estem. Az egyik csigolyám eltörött, és másik három megsérült. Az orvosok azt mondták, hogy valószínûleg soha többé nem tudok majd járni. Négy napig ebben a tudatban feküdtem a kórházi ágyon. El sem tudom mondani, milyen szörnyû érzés volt. Aztán megoperáltak, és szinte a csodával határos módon, 12 nappal a mûtét után, a saját lábamon hagytam el a kórházat.

IM: A Sólyom végveszélyben címû filmben a szereped szerint hasonló dolgon mész keresztül.
Orlando: A fiatal katona - akit a filmben alakítok - kizuhan egy helikopterbõl, és gerincsérülést szenved. Amikor 21 évesen valóban lezuhantam, a kórházi szobában éppen egy lebénult katona melletti ágyon feküdtem. Hátborzongató, hogy az élet néha milyen furcsa dolgokat produkál.

IM: A baleseted egy kicsit óvatosabbá tett?
Orlando: A sérülésem egyáltalán nem ijesztett meg. Mindig is nagy adrenalinõrült voltam. Imádok kimenni a szabadba és õrült dolgokat tenni: szörfözni, ejtõernyõzni, snowboardozni vagy éppen bungee jumpingozni. A trilógia forgatása közben egymás után ötször ugrottam le gumikötélen egy hídról. De azért normális dolgokat is szeretek csinálni, például csak úgy lógni a haverokkal, vagy moziba járni.

IM: Ha jól tudjuk, nagy állatbarát is vagy, és van egy Maude nevû kutyád. Amíg forgattál, ki gondoskodott róla?
Orlando: A volt barátnõm családja vigyázott rá.

IM: Volt barátnõ???
Orlando: Hát, igen! Nagy szerelem volt, és szomorú vége lett. Nem is értem, hogyan történt.

IM: A Gyûrûk Ura forgatása alatt szakítottatok?
Orlando: Igen, pedig az elõször hét hónapig velem lakott Új-Zélandon, majd még két hónapot ott töltött. Mindent megpróbáltunk, de nem sikerült. Ilyen az élet! Emberek lépnek az életünkbe, majd kisétálnak belõle. Sokat filozofálok ilyesmiken. Szerintem bizonyos dolgok okkal történnek

IM: Ez nem hangzik valami jól. Liv Tyler sem villanyozott fel?
Orlando: Sokat lógtunk együtt a forgatási szünetekben, de semmi sem történt közöttünk. Pedig nagyon lobbiztam azért, hogy legyen egy kis szerelmi jelenet Legolas és Arwen között.

IM: Pedig klassz dolog, ha valaki egy csodálatos sztárral csókolózhat, és még meg is fizetik érte...
Orlando: Ezzel egyetértek, de engem a pénz egyáltalán nem érdekel. Komolyan mondom, ha valakivel csókolóznom kell egy filmben, nem is kell, hogy fizessenek érte. Nem a pénz számít, csak a lányok. Bevallom, hogy leginkább miattuk lettem színész...

IM: Akkor drukkolunk neked, hogy megtaláld az igazit!